Isten ablaka

 Add Uram, hogy szerethessem őket,

a szívükben úgy gőgösködőket.

Add Uram, hogy irgalmam éledjen,

könyörülni nagy végtelenedben.

Hisz nem tudják, nem sejtik, ó nem, nem,

lelked mit sír bennük szeretetben...

Add Uram, hogy sokat hallgathassak,

csöndedben nyíló virágos ablak

lehessek, hogy kikönyökölj rajtam,

s ki erre jár, Veled fogadhassam.

Gyarló vagyok, nem akarnék szólni,

áldott magányomban sem tipródni

azon, hogy ha küldeni akarnál,

harsonaként, kardként, vagy aranyszál

fonására mi veled köt össze

azokat kik járnak összetörve.

Ki vagyok én, hogy tegyek, hallgassak?

Hadd legyek csak az a nyíló ablak,

illatozó virágokkal telve,

Istenemnek kikönyöklős terve.

2020.10.25. dm

Nem akarok semmit, csak fogni a ruhád szélét

Elvégeztem a dolgom. Imát mondtam háromkor. Énekeltem, beletettem a lelkem. Odaadtam másoknak. Kerestelek benne. Meg is találtalak, de sokan néztek, és én nem voltam sehol. A hangom az arcom a kezem ott volt, a lelkem is ott volt, a szívem is. De én elvesztem. És a végén, amikor már mindenki kiment, és én épp indulni készültem azt mondtad ujjongva:

- Maradj még egy kicsit! Énekelj nekem valami szépet!
- De hiszen most énekeltem - futott át az agyamon, de már meg is bántam.
- Tudom, de most csak te meg én vagyunk itt. Csak te énekelj csak nekem. Annyi szép dalod van. Egy szépet!
- Édes Istenem milyen nagyszerü dolog, hogy ezt kéred tőlem. Milyen édes dolog, és én meg csak itt kínlódok mint aki épp darabjaira hullik szét.
Kezdtem keresni. Félszeg voltam, elkalandoztak a gondolataim mint valami kósza báránykák. Alig bírtam visszaterelni őket. Sóhajtoztam. Eszembe jutott egyik, másik, elkezdtem, abbahagytam, folytattam.... Végül énekeltem kettőt is... de nem tudtam benne a szívemet neked adni. Ne haragudj....
Kerestem mit tegyek, hogy jóvátegyem, hogy igaz és tiszta legyen a találkozás. És akkor leroskadtam és azt mondtam:
- Nem akarok semmit. Csak fogni a ruhád szélét. Csak összerogyva kapaszkodni a ruhádba, lábadba, támaszkodni rád és ragaszkodni hozzád. Nem akarok semmit csak azt mondani neked: Szeretlek.
Nem akarok mást, csak érezni fejemen kezedet. És nem bánom ha mással beszélsz, nem bánom ha intézed a világ dolgait, csak én ülhessek a lábadnál és odabújhassak hozzád mint kishugod.
Nem akarok semmit. Csak, hogy találj meg, hogy vigyél el a válladon mint a kis kósza bárányt. Csak azt akarom, hogy vigyél haza. Hozzád. Ugrándozni akarok a kertedben és szaladni hozzád. Megpihenni a mellkasodon és megérinteni hajtincsed végeit. Tudni, hogy nálad vagyok. Tudni, hogy biztonságban vagyok. Nem akarok semmit. Rám se kell nézned. Nem is kell hozzám szólnod, csak egyszerüen veled akarok lenni. Szeretlek Uram. DM 2019.4.9.