Áldatlanságokra áldott olaj

"Mindig legyen nálatok valami ami meg van szentelve..." Mondta Mijo Barada és elsősegélycsomagokat készíttetett amiben exorcizált víz, olaj és só van. A szentelt víz csodás hatásait már tapasztaltam és alkalmazom, de még jobban rá akarok szokni. Elég ha a homlokomra hintek egy keveset, a gondolataim máris lecsillapodnak, megtisztulnak. Az exorcizált sóval is jóban vagyok, alkalmazom mindenfelé. Ablakomba, ajtómba szórom, kertemben, ételemben ott van. Múltkor a metró aluljáróban és a mozgólépcsőnél szórtam el kicsit. Úgy élvezem ilyenkor, hogy Isten erejét hagyom ott, és biztosan tudom, hogy a gonosz nem képes ott lenni, ahol ez van.... de az áldott olajat kissé szkeptikusan fogadtam. Annak ellenére, hogy gyógyított már meg engem Jézus komoly bajomból a betegek kenete által. Na jó, de azt mégis csak felszentelt pap szolgáltatta ki, és szentelt olajjal....

Nos, mi történhet, legfeljebb nem működik. - Mondtam magamnak én kishitű. 

Miközben a temetőt jártam, egy nagyon furcsa rovar csípett meg. Piros és fekete és nem is láttam még ilyet. Volt már ilyen élményem egy ismeretlen rovarral miután napokig gyógyszereztek és injekcióztak az allergiás tünetek miatt. Kissé aggódni kezdtem, hogy újra megtörténhet. Elkezdett duzzadni a csípés helye és pillanatokon belül körömnyi nagyságú kifehéredett duzzanat éktelenkedett a karomon. Nálam volt az elsősegélycsomag. Hm. Lássuk. Akkor egy kis áldott olaj, jöhet. A csípés rettenetesen viszketett és fájt. Bekentem. Még egyszer-kétszer ránéztem, mert láss csodát még tizenöt másodperc múlva, de még teljes egész egy perc múlva is úgy látszott, hogy nem történt semmi. Aztán megfeledkeztem róla.... és ezt csak így utólag tudom konstatálni, hogy ha annyira viszketett és fájt, hogyan feledkezhettem róla meg, ha nem azért, mert már nem viszketett és nem fájt?! Egészen másnap reggelig teljesen kiment a fejemből. Amikor is mint a villám vágott az eszembe a gondolat, hogy de hiszen engem tegnap megcsípett valami rettentő rovar! És én bekentem az olajjal, hát mi van azzal?... Hirtelen odakaptam a karomhoz, keresgéltem a csípést, de a nyomát sem találtam meg. A legkisebb jelét sem! Sehol, semmi! Egy kicsi piros pont sem!! Teljesen ép, érintetlen szép bőr volt a karomon mindenhol... Felidézni sem tudtam a pontos helyét és semmi, de a világon semmi nyomot nem találtam, hiába volt ott tegnap ez a rettenetes duzzanat, méreggubó. Nem tudtam szégyenkezzek, vagy örvendezzek. Szégyelltem magam. Mert nem hittem Isten gondviselő áldó erejében. Az Ő mindenhatóságában, az Ő ígéreteiben. Legszívesebben elbújtam volna szégyenemben, mint Ádám és Éva. De hát ugye Isten elől nincs hová bújni. Ezért a bocsánatkérés után dicsőítem az én Istenemet, aki meggyógyítja a betegeket. Éljen az Ő ereje! Hajrá áldott olaj!!!!!!! Minden betegségre, bajra elő vele. Nos, mi történhet??? Mert, hogy MŰKÖDIK, MERT ISTEN MINDENHATÓ ÉS SZERET!