Előtted a hegycsúcs.
Mögötted az erdő, a liget.
Csak az erdő szélén haladó út hangjai jelzik,
hogy a világ súlyosan integet.
A többi csend. Itt megáll az idő. Ne ijedj meg.
Ülj bele Isten tenyerébe, mely mint a hajó elringatja lelkedet.
Engedd meg, hogy elüljön a zaj, melyben azt hiszed otthon szoktál lenni.
Engedd, hogy eltűnjön a maró hétköznap és a zaklató világ minden gondja.
Átfolyik Isten ujjai közt mind a sötétség vizeinek szorongató horizontja.
S maradsz te, kifogott aranyhalacskája, sellője, gyermeke, létének gyöngye, kicsi hozománya.
Ébredj fel, nézz szemébe Atyádnak bátran,
Teremtődnek, ki a legjobban tudja hol a helyed, mi a dolgod a világban.
Megtisztogat, megmos örömében,
hogy végre tenyerében simulsz szépen.
Talentumaid gyöngyben ragyognak,
s nem bánod már mi a múlt, vagy holnap,
mert az Örök Jelen őrzi léted.
Igaz vagy. Isten reménynek teremtett téged!
2019. tavasz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése